Főoldal › Fellépők › Hollerung Gábor

Megosztás

Hollerung Gábor

A karácsonyi koncertshow-n különleges művek hangoznak el. Más felkészülést igényel egy ilyen műsor, mint a standard repertoárba tartozó, klasszikus művek?

Tulajdonképpen nem. A BDZ esetében, amely minden műfajban otthonosan mozog, az ilyen típusú művek teljesen természetesek. Egyébként egy ilyen karácsonyi koncerten amúgy is elkezdenek egymásba olvadni ezek a zenék, a klasszikusban is meghalljuk a populáris, rockos vagy bármely más stílus jegyeit, attól függően, hogy milyen feldolgozásokat használunk. A koncert elsődleges célja, hogy ünnepi hangulatot varázsoljunk, megtaláljon minket a karácsonyi üzenet, és ennek bármelyik aspektusát is választjuk, a felkészülés és az, amit egy művésznek hozzá kell tennie, az ugyanaz kell legyen, mint bármely másik műsornál.

Mit szeretne, a közönség milyen üzenettel induljon haza a show után?

Bensőséges hangulatot szeretnénk teremteni. Az embereknek jusson eszébe a szeretet, ez a legfontosabb, de legyen bennük egyfajta felszabadultság, vidámság, öröm is. Akár azért, mert egy család együtt ül a nézőtéren, akár azért, mert örül annak, amit lát és hall. A monumentális háttér, a látvány, a táncosok, énekesek és a zenekar olyan élményt adhatnak, hogy ha a fogadó fél nyitott erre, akkor szinte biztosan elérjük a célunkat, nevezetesen, hogy örömmel és remek személyes és közöségi élménnyel térjen haza.

Magánemberként mi az első, ami eszébe jut a karácsonyról?

Erről nehezen tudok vallani, hiszen a gyerekkorom és az ifjúkorom már elhalványodott. Apaként, nagyapaként azt gondolom, hogy a karácsony elsősorban a gyermekekről szól, az ember az ő örömüket igyekszik szolgálni. Ha szerencsénk van, akkor a családunk még meglévő része össze tud találkozni, azokkal is láthatjuk egymást, akikkel év közben keveset tudunk együtt lenni. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy az idősebb generáció felelőssége, hogy minél több örömet adjunk a fiataloknak.

És mi a kedvenc karácsonyi süteménye?

Ez könnyű kérdés, a narancsos Charlotte. Ez nálunk családi hagyomány, édesanyám készítette mindig. Lekvárral töltött, rumos narancslébe áztatott piskótatekercs. Főzött krémmel készítjük, amelybe a tejszín mellé belereszeljük a narancsok héját is. Ez nálunk komoly hagyomány, és akkora siker, hogy a karácsonyi ebéd végén szinte összeveszésig megy az alkudozás, hogy mennyi marad és kinek mennyi jut. Ezt az édességet most már a lányom készíti, aki eltanulta édesanyámtól, de a lányomnak van egy saját specialitása is, a pirított mogyorótorta, fantasztikusan finom. Ezt is elkészíti karácsonykor, és a két desszert remekül kiegészíti egymást.